A gazdatest

Elég gagyi a magyar cím, és nem is nagyon értem, hogyan kapcsolódik a sztorihoz. Végülis büfés a főhősünk, nem? Nincs itt szó semmiféle átváltozásról, pedig olyasmire számítottam, mikor először hallottam a címet. Vagy valami Alien-hez hasonló emberből kikelő szörnyizére... de semmi ilyesmi. =(
Mindegy, volt már ilyen, meg még lesz is.
A dél-koreai Bong Joon-ho (1969.09.14 Seoul) 2006-os története a szokásos, hétköznapi környezet, A békés Han folyó partja, ahol aztán soha semmi fura nem történik, egy nap előbukkan egy szörny

- kissé Nessie-s, némi raptorszerű vonással - najó, de legalábbis gyorsan fut szárazon is, lol, és rovarokra emlékeztető szájberendezéssel, kötelezően fogakkal tupírozva, nagyon szimpatikus módon sokat bukdácsol ő is, a főhőshöz hasonlóan- és felzabál, vagy inkább elnyel embereket. Ami külön tetszett, hogy mint valami pelikán, visszaöklendezi őket, és egy hörcsög is megirigyelhetné, oly szorgosan spájzol. Biológiaóra vége ^^


Persze van egy elrabolt kislány, mert gyerekekért mindig szeretünk aggódni, és egy kissé szellemileg visszamaradott, mégis nagyon kedves és szerethető apa, aki annyit csetlik-botlik, hogy azt Szőke András is megirigyelhetné, mégis a végén csak sikerül minden pácból kiügyetlenkednie magát, (na jó, a család segítségével, meg mer az összes hatóság impotens lol) természetesen ő száll szembe a szörnnyel, és naná hogy, győz. Végülis a kislányáról van szó. Igaz a kislány nem éli túl... -.-" Vannak segítői, nem más mint a család, ami ugyan nagyon összetartó, de mégis kissé öhm, fogalmazunk úgy hogy különös, kezdve az iszákos munkanélküli értelmiségi nagybácsival, az élsportoló nagynénivel, a családot összetartani igyekvő elnéző nagypapával bezárólag.

Szokatlan módon nem ők hullanak el a film során, csak a nagypapi hal meg, pont a gyagya főhős hibájából. Valami szomorkás, elnéző megbocsátás tükröződik az arcán, mikor ráébred, hogy a fia bizony elszámolta magát, és nincs is több töltény a tárban...Szép. Az ilyen snittek a kedvenceim. ^^
A szörny nagyon jópofa, nekem bejön a híd alatti akrobata mutatványaival, és még humorérzéke is van. (Lásd, fikszírozós jelenet, és a kislány szabadulási kísérlete.)
A karakterek szuperek, kb a Csapd le Csacsi! figuráit idézik fel bennem.

Szóval nem egy szokványos belezős-véres horror, nem is nevezném annak.
Mondjuk legyen szörnyfilm, de a jellemek és az összetett érzelmek megjelenítése a legjobb benne. Azt mondanám ez a legfőbb erőssége a filmnek, (bár a szörny is szépen meg van csinálva,) no meg valami groteszk, keserű önirónia. Nem tehettem róla, de párszor kirobbant belőlem a nevetés, fura mód pont a legtragikusabb részeknél. (pl. halottsiratósdi, vagy az "egyetlen lövéssel leterítelek" jelenet)
Amennyit halogattam, hogy megnézzem, most olyan kellemesen meglepődtem.
Nálam simán kedvenc kategória lesz. =)