Február 3. Balázs
Tegnap kellett volna postolnom ezt.
De legalább Tesókámat nem felejtettem el felköszönteni. ^^
Balázsolás: maskarába öltözött gyerekek csákóval, süveggel a fejükön végigjárták a falut, új diákokat toboroztak és adományokat szedtek, ami a tanítók, iskolamesterek jövedelemkiegészítését szolgálta.
Szintén balázsolásként ismert az a szokás, melynek során a torokfájósokat parázsra vetett alma héjával megfüstölik, hogy ezzel a fájdalmat, betegséget okozó gonoszt elűzzék.
A balázsolás, mint népszokás Szent Balázs püspökhöz kapcsolódik, a torokfájásban szenvedők, birkanyírók, kikiáltók, énekesek védőszentjéhez.
A 3. században élt, 316 körül szenvedett vértanú halált -
egyesek szerint pontosan február 3-án. Valószínűleg orvosi, gyógyítói hivatást látott el Sebaste városában, és mivel igen vallásos életet élt, valamint a testi sebek mellett nagy gondot fordított a lelki sebek behegesztésére is, hálából az emberek püspökké választották.
A keresztényüldözés idején egy hegyi barlangba vette be magát, ahol remete-életet élt, az erdei vadak táplálták és védelmezték. Ám végül őt is elfogták és elhurcolták, mert nem engedte az őt védelmező medvéket, farkasokat, oroszlánokat harcolni a római katonákkal. Természetesen halálra ítélték, egy oszlophoz kötötték, előbb a kenderrost fésülésére szolgáló gerebennel, vagy a gyapjú fésülésére való vasfésűvel kínozták félholtra, majd vízbe fojtották - "beléfojtották a szuszt"
. /Jankovics/ -bár egyes vélemények szerint birkanyíró ollóval kellett a csontjairól leszaggatni a húst, majd lefejezni-
egyik sem jobb, mint a másik... -.- azt gondolom a régiek igen kreatívak voltak a szadizmusban...Nevéhez sok legenda, csodatétel fűződik.
Jacobus de Voragine: Legenda Aurea
(részlet)
Balázs (Blasius) annyi, mint ‚nyájas’ (blandus), vagy mintegy belasius, a bela, azaz ‚öltözék’ és a syor, azaz ‚kicsi’ szavakból. Nyájas volt beszédének édessége miatt, az erények öltözékébe öltözött, s kicsi volt erkölcsének alázatossága miatt.
Balázs bővelkedett a szelídségben és a szentségben, s ezért a keresztények Cappadocia Sebaste nevű városában püspökké választották. Miután a püspökséget elvállalta, Diocletianus keresztényüldözése miatt egy barlangba vette be magát, s remeteéletet élt. Madarak hordták néki az élelmet, és a vadak egy szívvel, egy lélekkel sereglettek hozzá. Addig el sem távoztak tőle, míg áldólag rájuk nem tette a kezét. Ha pedig valamelyik megbetegedett, tüstént őhozzá ment, és teljesen visszanyerte az egészségét.
A vidék ura egyszer vadászni küldte katonáit, s azok máshol hiába fáradozván véletlenül Szent Balázs barlangjához jutottak, ahol nagy sereg vadállatot láttak álldogálni. Igen megdöbbentette őket, hogy semmiképpen nem tudják elejteni azokat, s jelentették uruknak. Az még több katonát küldött, s megparancsolta, hogy az összes kereszténnyel együtt vezessék elébe Szent Balázst.
Azon az éjszakán háromszor megjelent Krisztus Szent Balázsnak, ezt mondván: „Serkenj föl, s mutass be nékem áldozatot!” S íme, odaérkeztek a katonák, ezt mondván: „Gyere ki, hívat a mi urunk!” Felelt nékik Szent Balázs: „Jól tettétek, hogy eljöttetek, fiaim. Most már látom, hogy Isten nem feledkezett el énrólam.”
Velük ment, s egy percre sem hagyott fel a prédikálással, és sok csodát tett a szemük láttára. Akkor egy asszony a lába elé vitte haldokló fiát, akinek torkán akadt egy halszálka, és könnyek között kérlelte, hogy gyógyítsa meg. Szent Balázs pedig kezét reá vetvén imádkozott, hogy a fiú és mindazok, akik az ő nevében valamit kérnek, nyerjék el a gyógyulás ajándékát, s a fiú mindjárt meggyógyult.
- Jankovics szerint: "Legendáinak minden mozzanata – de kultusza és a nevéhez fűződő szokások is – a téli ünnepkörrel kapcsolatos ősi hiedelmeket tükröznek. Szent Balázs elsősorban a torok, a kikiáltók, énekesek védőszentje (keleten a VI., nyugaton a IX. századtól). Erre utal a halszálkától megmentett gyermek legendája. A gyermekhalandóság okai közt régen az élenjáró torokgyík (diftéria) ellen a katolikus és görög vallású anyák Szent Balázshoz fordultak. Balázs-napkor a templomba vitték a gyermeket, akinek a torkához a pap két keresztbe tett, vagy Y alakban hajlított és összekötött gyertyát tartott, miközben a balázsáldás szavait mormolta. Ez volt a balázsolás. Ezért szokták a szent püspököt keresztbe tett gyertyákkal is ábrázolni. A legenda azonban halszálkát említ, nem betegséget, és ez arra utal, hogy Balázs már a nagyböjt szentje, a hal ugyanis böjti étel. Való igaz, hogy a böjt kezdőnapjának, hamvazószerdának legkorábbi időpontja Balázs napjára következik."
Egy másik csodája, hogy amikor kísérték vissza a cellájába a bírói kihallgatás után, egy asszonynak visszaadta a sertését, amit farkas orozott el tőle, hálából az asszony kóstolót vitt neki a disznó húsából, mire ő megáldotta őt.
A halálához fűződik még egy legenda, miszerint Agricola helytartó először vízbefojtás általi halálra ítélte, ám a kijelölt tóhoz érkezve Balázs megáldotta azt, majd a vízen járva a tó közepéig sétált, ahol megfordult, és kedvesen felszólította bíráit, hogy tegyenek ők is így, bizonyítva hitüket saját isteneikben. 65 férfi elfogadta kihívást, és mind vízbe fúltak.
Hát nem volt semmi pasi. ^^
Ami még ma van,(ill. feb. 3-án) az a Setsubun /
節分.
Japán Buddhista ünnep, olyan tavaszköszöntő, téltemető ördögűzés féle, amikor szójababot szórnak hogy eltávolítsák a múlt évi ártó, gonosz szellemeket, balszerencsét -mamemaki /
豆撒き-, miközben kántálják: "
Oni wa soto! Fuku wa uchi!" (
鬼は外! 福は内!) ami kb. olyasmi: Démonok kifelé! Szerencse befelé!
De szokás továbbá megenni is ezt a speciálisan "szentelt", pirított szójababot, hogy jószerencsét, egészséget hozzon.
Yusuke is megmondta! :D Fiiincsiiiiiiii! ^___^Én is kaptam a Winter Training végén, meg is ettem.
-úgyhogy most már megtisztultam. ^^ Vélhetőleg... legalábbis egy picit. lol Meg Maci is.
Nyammm =)
Kéküstökű csormolya A.k.a Melampyrum nemorosum L. 
cupp-cupp =D
