照屋勇賢

Yuken Teruya

1973-ban született Okinaván, jelenleg Brooklynban él és dolgozik.
1996-ban végzett a Tama Art University-n Tokyo-ban, majd 1999-ben a Maryland Institute Colleage of Art következett Baltimore-ban és 2001-ben a School of Visual Art New York-ban.
Éles érzékkel közelíti meg munkáiban a mindannyiunkat körülvevő mindennapi környezetünket.
Alapanyagai többnyire modernek de többnyire tradicionális kézműves technikát használ.


Kedvencem Notice Forest project-je, amiben az erdők és a hétköznapi tömegfogyasztási cikkek között próbál kapcsolatot keresni.
Mert mi jellemezné jobban a mai társadalmat, mint a mindenhol jelenlévő gyors-éttermek, áruház-láncok tömege.
Ezen cégek papírzacskóit felhasználva-melyek az erdők pusztításának, így a környezet rombolásának is jelentékeny okozói- kísérli meg életre kelteni, feltámasztani a minden papírban ott szunnyadó Fa lelkét.

Ezen tematikájú alkotásain érezhető számomra legjobban Arisztotelész természet filozófiája, mely nem ismer abszolút keletkezést és enyészést, csakis minőségi változást fogad el, miszerint a potencia vagyis a mindenben jelen lévő lehetőség hogyan, milyen fejlődés, aktus útján válik valósággá, mi az ami végül megvalósulhat. -na jó, ez rendkívül pongyola -.-"
Például egy makk magában rejti a tölgyfa potenciáját, de hogy milyen tölgyfává nő, mi és hogyan valósul meg ebből a potenciából, abban döntő szerepet játszanak a makkot körülvevő külső- és belső körülmények is, és maga az átalakulás, a fejlődés aktusa, hasonlóképp egy kifejlett tölgy szintén magában foglalja a makk potenciáját is. - de nem biztos hogy terem is makkot, mer' jönnek a csúnya gépek és kivágják, hogy buta, lusta haspókok becsomagolt hamburgert tudjanak enni vagy hazavinni... :P
Teruya többek között gyors-éttermi papírzacskókat, könyveket, wc-papír gurigákat próbál ezért életre kelteni, hiszen e filozófia szerint ezek a hétköznapi termékek éppígy magukban rejtik a fa potenciáját- lévén papírból vétettek =)-, melyet az ember művészi érzéke, érzékenysége képes feltámasztani "poraiból". ^^
Széééééééép! *________*

PKD

Akkor a kedvencem Philip Kindred Dicktől: A halál útvesztője

Mi történik, ha emberrel végezzük el a 'patkányok a labirintusban' kísérletet?

14 külöböző habitusú és végzettségű ember érkezik a Delmak-0 bolygóra, áthelyezéssel. Van köztük nyelvész, raktáros, hőtechnikus, fényképész-geológus, orvos, pszichológus, teológus, elektromérnök, szociológus, tenger-biológus és a felesége, közgazdász, titkárnő, s egy természetkutató. Az értesítésben úgy tájékoztatják őket, hogy az utasításokat majd a bolygón kapják meg, de csakis akkor, ha már mind együtt lesznek.
Mindannyian új életet akarnak kezdeni.
Mindannyian menekülnek a régiből, amit csődnek tekintenek.
Mind reménykedve érkeznek.
Ám a lelkesedés hamar alábbhagy, és amikor az utasításokat sem kapják meg, mert meghibásodik a műhold... akkor kezdődik a zavarodottság, majd a kétségbeesés. Nem tudják, miért vannak ott, nem tudják elhagyni a bolygót, nem tudnak segítséget kérni. El vannak zárva mindentől, és csak egymásra számíthatnak.
De képesek-e bízni egymásban? Képesek-e együttműködni?
Lassan megvilágosodik előttük, hogy egy embertelen kísérletnek a résztvevői, de vajon ki az aki kísérletezik velük? És miért?
Mind tudják, hogy csak együtt lehet esélyük, de mégsem képesek közösséget alkotni.
Elszántan és növekvő rettegéssel keresik a válaszokat, közben egy rejtélyes haláleset gyilkosságok lavináját indítja el.
Megmenekülhet-e valaki közülük?
A végén egy újabb csavar következik, amiből kiderül, senki nem halt meg valójában, mindenki túlélte Delmak-0-t és ami minden kérdésre választ ad, ugyanakkor szembesít a szörnyű ténnyel, hogy egyikük számára sincs többé menekvés.

Vagy mégis? =)
.
.
.
Feszített tempó és zseniális jellemrajzok, na és az egyre újabb és újabb csavarok. >_____< Szereteeeem!!! Na persze és a csattanó a végén... =D

Nem tudom ez-e a legjobb műve, nem is akarom eldönteni, nekem pusztán személyes okokból a kedvencem. Ennek pedig története van. :D
1986-ban még tojáshéjjal a fenekemen kezdtem buzgón ismerkedni a sci-fivel, és hála az akkori Galaktikának, a nívós művekkel kezdtem. Könyvtáros szakkörbe jártam, így könnyű dolgom volt, kedvemre válogathattam a amgazinban emlegetett szerzők művei közt.
Na akkor történt, már vagy egy éve olvasgattam a magazint, amikor az ajánlóban megtetszett Dick műve és mindenáron el akartam olvasni. Igen ám, csakhogy egy vidéki kisvárosban nem megy az olyan simán, mert a sulikönyvtár nem rendelt belőle, a városiba pedig még csak tervezték hogy majd rendelnek belőle. De nekem kellett!!! Nagyon!!! * már akkor is könyvmoly voltam. =D*
Annyira, hogy amikor belázasodtam--hehe, nem a stresssztől h nem kapom meg mégse lolcsak a szokásos vírusattak volt ami menetrendszerűen elkapott minden tavasszal- lázálmomban is egyre ezt emlegettem. * mondanom se kell , anyucim a szívbaj kerülgette, azt hitte halni készülök, és buzgón imádkozott, hogy gyógyuljak meg, plusz éjjel nappal az ágyam mellett ült és ápolt, szegény- ma már jobban megértem az érzéseit, de azért kicsit mindig túlzásba vitte az ilyesmit...*
Annyira, hogy bementem érte Miskolcra is,- ez már önmagában tortúra volt, mert egyedül még nem utazhattam, anyucim pedig utálta sci-fi iránti vonzalmamat, így nem volt könnyű rábeszélni, vigyen be, de a lábadozásom alatt mégis sikerült- de még ott sem volt.
El voltam hát kenődve rendesen.
És aztán legnagyobb meglepetésemre, az öcsém írt Zánkáról, az úttörőtáborból, hogy vett nekem egy ajándékot, amitől seggre fogok ülni!
Na persze, biztos valami hülyeség, csoki vagy autó, ami őt rendszerint érdekelte, vélekedtem. * folyton autókat szerelt. Illetve mindent, de csak szét-, össze már nem. lol *
Így hát el is feledkeztem róla, de eldöntöttem, hogy mivel ő annyira biztos benne hogy örülni fogok az ajándéknak, hát majd tényleg kiugrom a bőrömből a kedvéért. ^^
Aztán hazajött. Élménybeszámoló, kipakolás, és a nagy pillanat, hátradugott kéz és csibészes, mindenttudó vigyor az arcán - én pedig felkészültem a "nagyjelenetre".
És odaadta.
Én meg---
szóhoz se jutottam!!!
lol
Hát persze hogy lett nyakbaugrálás meg visítozás, puszit-tenger ...
Persze örültem a könyvnek, mert vágytam rá, de az hogy a szűkösen mért zsebpénzének nagyrészét arra a könyvre áldozta az én Tesókám... *_______*
Őszintén meghatódtam, nem is gondoltam, hogy pont ő, aki vonakodott a kötelezőket is elolvasni, megjegyzi a címét...

bábok újra ^^

Tegnap este újra elővettem és ha már elővettem, persze egyszuszra végig is olvastam Philip K. Dick - A kozmosz bábjai (Cosmic Puppets) című kisregényét.


A sztori a következő- igyekszem nem szpojlerezni sokat lol-
Ted Barton 18 év után végre visszatér szülővárosába, Millgate-be, egy álmos hegyi városkába. Ám meglepetésére semmi sem olyan, mint emlékeiben, nem létezik az utca ahol laktak, sőt kiderül, nincs senki, aki emlékezne az ő családjára. Illetve van egy valaki, Meade doki, de ő meg úgy tudja, Ted Barton meghalt 9 éves korában.
Ehhez jön még a találkozás Peter Trillinggel, egy kissé különc, rendkívül intelligens, ámde nagyon is ijesztő kisfiúval; egy részeges svéddel, aki egyedüli segítőtársa lesz, és ő az egyetlen aki elhiszi, hogy Millgate-ben valami nagyon nem stimmel.
Feltűnnek még a titokzatos Vándorok; Mary, Maede doki kislánya, akinek hatalma vetekedhet Peterével.
Továbbá két bazinagy pasi, akik csak állnak egymással szemközt. ^^
Ígyhát Ted Barton nekilát kideríteni, ki ő valójában és mi az isten történik Millgate-ben.

Nem rossz könyv, bár van ennél jobb is.
Azért mégis nagyon szeretem, mert pont a költözés előtt vettem még anno 1999-ben. És mert rövid, gyorsan végig lehet olvasni. No meg mindig is szerettem a dualizmussal foglalkozó műveket.
PKD meg mindig is kedvencem volt! És nem a Szárnyas fejvadász vagy az Emlékmás óta, hanem már sokkal sokkal régebben, hála a Galaktikának, persze a réginek, még Kucka Péter idejéből. Mer' a mai sajnos... eh, inkább nem mondok semmit.

baba, báb

báb: fn 1. nép vál Játék baba. / pejor Divatbáb.
2. szính Emberi v. állati alakot ábrázoló, kézre húzva zsinórral mozgtható figura / pejor Mások akaratának vakon engedelmeskedő ember.
3. nép Mézesbáb.
4. kat kiv Szúrófegyverrel való gyakorláshoz haszn szalmából font figura.
5. próbababa.
6. Tekebáb.
7. vál Sakkfigura.
8. Ép Korlátnak, mellvédnek elnyújtott körte alakú kis oszlopa.
9. táj Kévékből kúp alakba rakott csomó.
10. nép A guzsalyra egyszerre felköthető, kender-, v lenrostból álló csomó.
11. nép Földbaba.

báb: fn áll Átalakulással fejlődő rovarnak az ivarérettséget megelőző alakja, ill. az ilyen alakú rovar.

baba: fn 1. Játék baba. gyerm Bekötözött ujj, ill. ennek pólyája.
2. kedvesk Csecsemő, kisbaba.
3. nép v. szépítő Vkinek a szerelmese, szeretője. /biz Fiatal nő.

4. biz Tekebáb.
5. biz Földbaba.
6. táj Kévékből kúp alakba rakott csomó. / Zsúp.
7. Tex Fonalból tekert hosszukás gombolyag. / nép A guzsalyra egyszerre felköthető kender-, v lenrostból álló csomó.
8. hajó Bak.
9. Próbababa.
/Magyar Értelmező Kéziszótár/


Báb (baba, bábu)

"Jelképes funkciója szerint képmás, mely az ábrázolt istent, jó s gonosz szellemet, őst, élő állatot és embert, annak testrészét vagy éppen a holtat helyettesíti. "
/Jelképtár/

" A hagyományos bábszínház az egyes karaktereket, embertípusokat- mondhatnók az archetípusokat- személyesíti meg, szimbolizálja figuráin keresztül. "

"féreg/hernyó/báb: A rovarok fejlődési fázisai. • A hinduizmusban a változás jelképe. A leveleken mászó hernyó a lassú, de folytonos haladásra, a lárvaállapotból lepkévé vagy bogárrá való átváltozás pedig a lélek különböző testi fázisaira, a lélekvándorlásra utal. • A lárva az antikvitásban a lélek-pillangó állapotot megelőző halál."

"A pusztulás, a végítélet képeként is szerepel: „a férgük nem pusztul és a tüzük nem alszik el” (Iz 66,24; Mk 9,48). Ezért a halálban való megsemmisülés, a kárhozat, s a legfőbb gonosz, elnevezése is lehet „nagy féreg”. A gyümölcsöt megrontó féreg a bűnre, a fertőzöttségre utal. Ugyanakkor a pillangóvá változó hernyó mint Krisztus-szimbólum a feltámadás kifejezője."
/Szimbólumtár/



Hogy számomra mit jelent, azt nehéz megfogalmazni.
Emlékszem, kislányként, a szokásokkal ellentétben, nem nagyon szerettem babázni. Nekem mackóim voltak.
Valójában a babák mindig is kicsit megrémítettek, nem tetszettek, csúnyának találtam őket többnyire- amelyeket nem, azok annyira drágák voltak, hogy álmodni sem tudtam róluk-, sőt néha megijesztettek a holt-merev, csillogó szemükkel. Számomra megnyugvás volt Chucky felbukkanása, olyan naugyeénmindigistudtam- érzés. lol Azóta is nagy kedvenc.
Azért volt egy baba, anyuci Kati-babája, amelyiket szerettem,ill. csak szerettem volna, mert nem nyúlhattam hozzá, csak ritka kivételes alkalmakkor. Amolyan jutalomfélekképen. Hát pedig attól a babától nem féltem, az az egy felébresztett bennem némi anyai érzést, pedig inkább már nagylányos baba volt. *na bumm,még1 bizonyíték, már akkor sem voltam 100as lol*
Azért buzgón igyekeztem megfelelni a velem szemben támasztott elvárásoknak, és tudatosan kényszerítettem magam, hogy időnként leüljek öltöztetni vagy fésülgetni a babáimat * :P* - bár titokban mindig is jobban szerettem a hagyományos női szerepek gyakorlása helyett fára mászni vagy bogarakat megfigyelni.


Na persze ma már találok olyan babákat, amik tényleg tetszenek. Bár némelyik kedvencem nem épp nyilvánvaló, Freud bácsink bizonyára mesébe illő teóriákat gyártana a lelkivilágomról ^^lol
Mint például ő is, bár ő még normálisabb féle:
Hiába, nem tudom azt mondani ez, olyan élethű. Igaz kicsit feminin, de nem baj, nekem azért nagyon tecc Mr. Darkos-felemás-tekintet . Főleg mert a béna, nyálas Ken babákat miiiindigis utáltam, és olyan kevés a fiú baba, *mintha nem születnének fiú csecsemők, ha már a női szerepek gyakorlásánál tartunk... :P najóóó az igaz h ez sem csecsemő-baba xD* Barbie kb 8 éves koromban még elbűvölt kissé, de már az is a múlté.
Azért nagyon is megértem azokat akik tetemes összegeket és rengetek energiát, időt pazarolnak ezekre a szépséges babákra, egyéni jelleget, személyiséget kölcsönöznek számukra, hisz kicsit önmagukat valósítják meg bennük. Akik talán lenni szeretnének, akik lehetnének egy másik világban. Igazán lélekjelképek ezek.
És az ő szomorú, kissé degenerált, halálra-vált bocit idéző tekintete is elbűvölő.
És most ez a véres-grófnő-múmia-baba:
Hát angyali, nem?
És ha már emlegettem csecsemő-babákat is itt egy édibédi, kicsi zombibaba:
És Kitano-bá bábjai:
Bár erről majd egy külön bejegyzésben bővebben -sokkal bővebben-, mert ez annyira jó film. ^^


Jon Beinart hernyóbabája. lol Szédületes!!! *_____*
Am facebookja és deviantart
Lehet elmélkedni, miféle lélekfejlődés útja ez, és milyen pillangó kelhet ki ezekből... =D
Szót ejthetnénk még voodoo-babákról, és szerettem volna párszor már magam is készíteni egyet, hogy rontást hozzak és megkínozzak egyes elvetemült egyéneket, akik merészeltek a lelkembe gázolni, de végül mindig elhalványul a mérgem, tovaszáll, és már nincs bennem se kedv, se türelem, a hitről nem is beszélve, hogy ilyenre pazaroljam a drága időmet. :D
Hát a woodoo nem az én műfajom...

Végül kaptam odafentről vagy odaátról- ahol az igazság is van, mint tudjuk Mulder ügynök óta- egy igazi, gyönyörű, csodálatos babát, aki szépen és gyorsan nő, észre sem veszem és már ki is röppen a fészekből, de akkor is mindig az én babám marad! És mindig is nagyon büszke voltam, vagyok és leszek rá, bármerre is vezeti az útja. ^^

A gazdatest

Elég gagyi a magyar cím, és nem is nagyon értem, hogyan kapcsolódik a sztorihoz. Végülis büfés a főhősünk, nem? Nincs itt szó semmiféle átváltozásról, pedig olyasmire számítottam, mikor először hallottam a címet. Vagy valami Alien-hez hasonló emberből kikelő szörnyizére... de semmi ilyesmi. =(
Mindegy, volt már ilyen, meg még lesz is.
A dél-koreai Bong Joon-ho (1969.09.14 Seoul) 2006-os története a szokásos, hétköznapi környezet, A békés Han folyó partja, ahol aztán soha semmi fura nem történik, egy nap előbukkan egy szörny

- kissé Nessie-s, némi raptorszerű vonással - najó, de legalábbis gyorsan fut szárazon is, lol, és rovarokra emlékeztető szájberendezéssel, kötelezően fogakkal tupírozva, nagyon szimpatikus módon sokat bukdácsol ő is, a főhőshöz hasonlóan- és felzabál, vagy inkább elnyel embereket. Ami külön tetszett, hogy mint valami pelikán, visszaöklendezi őket, és egy hörcsög is megirigyelhetné, oly szorgosan spájzol. Biológiaóra vége ^^


Persze van egy elrabolt kislány, mert gyerekekért mindig szeretünk aggódni, és egy kissé szellemileg visszamaradott, mégis nagyon kedves és szerethető apa, aki annyit csetlik-botlik, hogy azt Szőke András is megirigyelhetné, mégis a végén csak sikerül minden pácból kiügyetlenkednie magát, (na jó, a család segítségével, meg mer az összes hatóság impotens lol) természetesen ő száll szembe a szörnnyel, és naná hogy, győz. Végülis a kislányáról van szó. Igaz a kislány nem éli túl... -.-" Vannak segítői, nem más mint a család, ami ugyan nagyon összetartó, de mégis kissé öhm, fogalmazunk úgy hogy különös, kezdve az iszákos munkanélküli értelmiségi nagybácsival, az élsportoló nagynénivel, a családot összetartani igyekvő elnéző nagypapával bezárólag.

Szokatlan módon nem ők hullanak el a film során, csak a nagypapi hal meg, pont a gyagya főhős hibájából. Valami szomorkás, elnéző megbocsátás tükröződik az arcán, mikor ráébred, hogy a fia bizony elszámolta magát, és nincs is több töltény a tárban...Szép. Az ilyen snittek a kedvenceim. ^^
A szörny nagyon jópofa, nekem bejön a híd alatti akrobata mutatványaival, és még humorérzéke is van. (Lásd, fikszírozós jelenet, és a kislány szabadulási kísérlete.)
A karakterek szuperek, kb a Csapd le Csacsi! figuráit idézik fel bennem.

Szóval nem egy szokványos belezős-véres horror, nem is nevezném annak.
Mondjuk legyen szörnyfilm, de a jellemek és az összetett érzelmek megjelenítése a legjobb benne. Azt mondanám ez a legfőbb erőssége a filmnek, (bár a szörny is szépen meg van csinálva,) no meg valami groteszk, keserű önirónia. Nem tehettem róla, de párszor kirobbant belőlem a nevetés, fura mód pont a legtragikusabb részeknél. (pl. halottsiratósdi, vagy az "egyetlen lövéssel leterítelek" jelenet)
Amennyit halogattam, hogy megnézzem, most olyan kellemesen meglepődtem.
Nálam simán kedvenc kategória lesz. =)

Happy Mew Year!! :P

Vagy írjam hogy múúúúúúúúú?
lol
Mindegy végülis, bár infralámpára"diszkóztam", zsepik halmain henteregtem és forró mézes-teában ázott a szilveszterem is, ebből következik, hogy így kezdődött 2010 is ráadásul tök egyedül voltam, mer a kiskorú elment haverokkal bulizni valami Serpa nevű helyre... no comment. Áááá, nem érzem ám magam vénséges vén öreganyónak... -.- Á, dehogy.
Kicsit se...
lol

Csak ne lenne annyi ősz hajszálam... :P
Viszont a hold gyönyörű volt. Kár hogy a fotó nem adja vissza... még épp elcsíptem 2009 utolsó majdnem-teliholdját! Egy óra múlva a köd jött, látott, és ellepett mindent és akkor már nem láttam. Semmit. Csak a szemközti házat.

Na, de ennek ellenére egész jól szórakoztam. Amikor így ki vagyok nyúlva úgyis jobban jár mindenki, ha egyedül maradok. :) s így csak a szomszédok umca zenéje tépázta az idegeimet, meg a petárdáktól sajgott a fülem és éreztem úgy hogy a fejem menten szétrobban. Ezen merengve vizionáltam, hogy az agyvelőm óriásira dagad, és így beteríti és persze elpusztítja a világot! Miközben fejnélküli testem a szomszédokat darabolja fel egy láncfűrésszel. Ettől rögtön kicsit Misima Jukiónak éreztem magam. lol Meg is vigasztalódtam.
xD
Mostmár csak az alattunk lakó idegbeteg korcsot kell elintéznem...
Nem tudtam dúlőre jutni hogy kibelezzem vagy megfőzzem. Persze lehet a kettőt egymás után is...
(pedig amúgy normális üzemmódban nagy kutyabarát vagyok... ^^, tényleg!)
Miután ílymódon elendeztem a dolgokat -legalábbis gondolatban-, nekiálltam szépen dvd-t nézegetni. Újra sorra kerültek a régi kedvenc horror filmek, (fűrész, kör mindenképp, naná hogy a recycle és a rec, meg Fulci se hiányozhat) :D, és persze a Salo, ami kicsit ...öhm, kategoria, és nem horror, de azért jó. Vagyis pont azért jó.
És a Macskajaj!!! (mew, mew lol) Mert "Dísziz a biginin govabjúúútiful frensip"!! ^^ És örökké tart! <3

Ám minden látszat ellenére derűsen ünnepeltem.