leánykökörcsin

Leánykökörcsin a.k.a. Pulsatilla grandis
család/ Familia: boglárkafélék / Ranunculaceae

Népies nevei: lókökörcsin, kikirics, kükörics, tikdöglesztő, alamuszvirág, kokasharang, varjúkikerics

Nevének eredetéről annyit tudok, h a kögürcsün és kögülcsin szavak ma is élnek a török nyelvben, mindkettő a kök = kék szó kétszeres kicsinyítése, így tehát kb kékecskét jelent, de ők a vadgalambot nevezik így, míg mi azt a növényt, melyet a tudomány Pulsatilla néven ismer.

Használták gyógynövényként köszvény, vízkórság, reumatizmus és állatok fekélye ellen. Ma már védett növény ezért nem gyűjthető.


Jellemzői: selymesen gyapjas mérgező évelő. Levele kétszeresen szárnyalt, a sallangok szélessége 2-8 mm, virágzás után fejlődik ki. A virágok felállók, kehelyszerűek, 6 kékeslila csészelevéllel - nem szirmok!, melyek 4-5 cm hosszúak. A virágzás után megnyúlt száron 3 örvösen álló, gallérozó fellevél ül, sallangjai behajlítottak, keskenyek. A terméskék egymagvúak, tollasak.

Méret: 10-40 cm magas

Virágzás: március - április

Előfordul: sztyepprétek, szikla- és pusztafüves lejtők, erdőspuszta-rétek

fehér

Na jó, nem tom megállni, muszáj még képet felraknom a crocusaimról. :D

hit, kötelesség és elefántcsont

Mi köze ezeknek egymáshoz?
Olvasd el Mike Resnicktől az Agyarakat (Ivory) és megtudod. ;)

A művet ihlető óriási trófea valóban létezett.
A róla szóló sztorik pedig változatosak.
Ahogyan az a legendáknál előfordul... :D

A szóban forgó regény egy kutatás története, természetesen a távoli jövőben. ^^
Tulajdonképpen röhejes, mert a főhős, Duncan Rojas, alig mozdul ki az irodájából, és mindent a számítógépe végez helyette, szóval nem igazán értem mibe' fárad ki mindig... -.-"no mindegy...
A lényeg, h egy titokzatos férfi megbízza hősünket, kerítse elő számára a Kilimandzsáró Elefántjának rég (kb 3000 éve) elveszett agyarait. A megbízó a nyilvántartások szerint nem is létezik, pénze viszont rengeteg van. Ráadásul nem is titkolja, h az agyarak megszerzéséért bármire képes... naná, h ezek után Duncan elvállalja az ügyet, hiszen kapásból három rejtély hullik az ölébe, 1. hol vannak az agyarak, 2. kicsoda a megbízó 3. miért kellenek neki annyira a kérdéses fogak. És az ő valódi szenvedélye a rejtvények kibogozása.
Aztán szép lassan feltárul előttünk sok különböző szereplő életének egy-egy epizódja, melyeket az elefántcsont kapcsol össze, többek közt Feza Nyeupe, az agyarak valódi tulajdonosának sztorija is. Sokan vágynak rá hogy birtokolják a fehér aranyat, sokan meg is szerzik, de senkinek nem hoz se boldogságot, se nyugalmat, csupán balszerencsét és szenvedést.

Valójában nem tekintem igazi sci-finek. Inkább csak sci-fi környezetbe illesztett katalógus-búvárkodós sztori. Egyszerűen imádom, amikor a pasi mindig aszondja: komputer, keresd meg ezt meg azt, vesd össze ezt meg azt; meg hogy folyton megkérdi: Komputer, a kapacitásod hány százaléka áll rendelkezésre? lol A színváltós öltözék meg a mozgójárda stb... hát igen, no és az űrhajók. Kb. ennyitől sci-fi. Az idegen lények leírása is elég gyenge.
Na nem baj, nem lehet mindenki egy Lem vagy egy Asimov. :D
Amúgy kellemes, laza olvasmány egy estére. És még mindig a 'színvonalas' kategóriában. :)

Amiért én mégis szeretem, az az utolsó pár oldalon fellelhető eszmefuttatás arról, ki mit meg nem tenne a hitéért. Vagy a népéért. Vagy hogy mi is a kötelesség. Na jah, ezeken sokat elmélázgattam, bár a könyv inkább csak egyszerű, hadd ne mondjam, előre borítékolt válaszokat ad. De azért mégis...
Ám ha nincs kedved, nem kell ezzel foglalkozni. Az író sem tesz másként, gyorsan lezárja a témát.

crocus

Jeanne D'Arc