Tegnap este újra elővettem és ha már elővettem, persze egyszuszra végig is olvastam Philip K. Dick - A kozmosz bábjai (Cosmic Puppets) című kisregényét.
A sztori a következő- igyekszem nem szpojlerezni sokat lol-
Ted Barton 18 év után végre visszatér szülővárosába, Millgate-be, egy álmos hegyi városkába. Ám meglepetésére semmi sem olyan, mint emlékeiben, nem létezik az utca ahol laktak, sőt kiderül, nincs senki, aki emlékezne az ő családjára. Illetve van egy valaki, Meade doki, de ő meg úgy tudja, Ted Barton meghalt 9 éves korában.
Ehhez jön még a találkozás Peter Trillinggel, egy kissé különc, rendkívül intelligens, ámde nagyon is ijesztő kisfiúval; egy részeges svéddel, aki egyedüli segítőtársa lesz, és ő az egyetlen aki elhiszi, hogy Millgate-ben valami nagyon nem stimmel.
Feltűnnek még a titokzatos Vándorok; Mary, Maede doki kislánya, akinek hatalma vetekedhet Peterével.
Továbbá két bazinagy pasi, akik csak állnak egymással szemközt. ^^
Ígyhát Ted Barton nekilát kideríteni, ki ő valójában és mi az isten történik Millgate-ben.
Nem rossz könyv, bár van ennél jobb is.
Azért mégis nagyon szeretem, mert pont a költözés előtt vettem még anno 1999-ben. És mert rövid, gyorsan végig lehet olvasni. No meg mindig is szerettem a dualizmussal foglalkozó műveket.
PKD meg mindig is kedvencem volt! És nem a Szárnyas fejvadász vagy az Emlékmás óta, hanem már sokkal sokkal régebben, hála a Galaktikának, persze a réginek, még Kucka Péter idejéből. Mer' a mai sajnos... eh, inkább nem mondok semmit.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
Dick nagyon jóóó!!! :)
ReplyDeleteEzt még nem olvastam tőle, úgyhogy lehet, egyszer beruházok majd rá (direkt nem is olvastam ezt a bejegyzést tovább az első bekezdésnél XD).
Nekem az Ubik a(z egyik) kedvencem tőle, meg egy novelláskötet, az is nagyon jó (Lenn a sivár földön, vagy valami ilyesmi a címe).