Neeem, egyáltalán nem jó éjjel 11-kor a zsaruknak tanúvallomást tenni... -.-
-Igen, hallottam kiabálást, meg mindenféle robajt, de ez már máskor is előfordult... Talán egy órája, kb... Nem, látni nem láttam semmit...
-Na ennyi, egy családi veszekedés eldurvult, kicsit véresre fordult. Nem késelés, "csak" verekedés. Amit ön mostanában hallott, az már csak az asszony... Óbégat még. Az eset még 9 körül történt.
Huh... Hát ez aztán. Meg a tudat, hogy valaki tragédiájába így belefásulhat a "közeg"... Vazze, ha velem történik, akkor is csak ennyivel intézik el.
Tudom, másként talán nem is lehet ezt bírni, de mégis...
És még a lelkiismeretem is furdal, hogy nem vettem komolyan a hangokat. Persze amit én hallottam, az már nem maga az esemény volt, de mégis.
Benne van ebben az is, hogy nem akarok senki magánéletében vájkálni. Mindenkinek magánügye, ha balhézik, de akkor honnan lehet tudni, mikor kell segítséget hívni? -.-"
Most kellett volna... Na meg benne van a félelem is, ki tudja, ki hogyan reagál, ha beavatkozom... Még a végén engem ver meg az is, akinek segíteni akarok... aaajh, gyáva nyuszi vok...
No comments:
Post a Comment