koi és dilemmák

Először is, hogyan mondd meg egy ismerősöd hozzátartozójának, h vegyen kicsit vissza, mert már rohadtul kényelmetlenül érzed magad a jelenlétében némely megnyilvánulásának köszönhetően? Miközben nem is biztos, h szándékosan ilyen, lehet h teljesen jóhiszemű... :S szal szarul érzem magam és még lelkiismeret-furdalásom is van ezért... -.-

Másodszor, miért vagyok én féltékeny egy pasira, akivel nincs is semmi, mégcsak nem is az esetem. -na jó, Ju-kent vgy Endót nehéz is túlszárnyalni, nem beszélve a Macskabűvölőről... *___* -
Ráadásul, ha most mégis ezt érzem, akkor ez azt jelenti, hogy eddig csak hittem, h közömbös, és valójában szép lassan belezúgtam? Most akkor erről lenne szó? Jaj, neeeee! Nem akarok ilyen komplikációkat az életembe!! Hogyan tovább? Még arra sem vok képes, hogy eldöntsem mit is érzek. -.-" Ez már szánalmas... Újra gyerek akarok lenni!! Tiszta, olyan tiszta, ami már a kegyetlenséggel határos, és legfőképpen mentes akarok lenni az élet ilyen érzelmi hullámvölgyeitől, pláne hurrikánjaitól.
Megint csak az jön ki, h szarul érzem magam. xP

De ha már koi, no meg hito, :P - akkor valami gyönyörűségesen cuki koibito-t találtam, hála Yoskay Yamamotonak. ^^

klasszikus koi dizájn :D

Aw! Akarok egyeeet! Olyan cuki! :D Koi!
:/

Megártott nekem június utolsó napja.

Hikari no Kesshou

romanji:

ameagari yuuhiiro no himatsu age
jitensha de shoutengai wo hashiru

kibou nante kotoba dake jya kanjinai
dakara shinkokyuu de utaidasu kuchibue

heta datte kawamanai tada
yarikirenu hibi furihodoku you ni

ranhansha suru kirameki no naka he
sora datte ima toberu ki ga suru

nyuudoukumo tsukaregao de miageteru
omae itsumademo kasa sashidashita manma de

koe ni sae naranakute kitto
yakusoku dake ga tsunagitomeru

umi wo mi ni iku senaka ni fureteiru
kiesou na netsu tashikamenagara

kizukanai furi shite
tsuyoku pedaru wo koida
omae no namida kaze ga saratte

ranhansha suru kirameki no naka he
soshite koko kara hajimaretteyuke

tsumazukinagara hikari no kesshou ni
nando demo te wo nobasu oretachi.

(azalago)


Kanji:

雨上がり　夕陽色の飛沫上げ
自転車で商店街を走る

希望なんて言葉だけじゃ感じない
だから深呼吸　歌い出す口笛

下手だってかまわない　ただ
遣り切れぬ日々　振りほどくように

乱反射するキラメキの中へ
空だって　今　飛べる気がする

入道雲　疲れ顔で見上げてる
お前いつまでも　傘差したまんまで

声にさえならなくて　きっと
約束だけが繋ぎ止めてる

海を見に行く　背中に触れている
消えそうな熱　確かめながら

気付かないふりして
強くペダルを漕いだ
お前の涙　風がさらって

乱反射するキラメキの中へ
そしてここから始まってゆけ

躓きながら　光の結晶に
何度でも手を伸ばす俺達

(c:aiiyka)


Translation:
(Light Crystals)

After the rain lets up
kick up a splash of evening color
racing a bicycle through the shopping street

You don't feel hope with just words
so you whistle with deep breaths

It doesn't matter if you're no good,
only that you try to breakfree of the unbearable days

I feel now, we could even fly into the sky,
into that glimmer of diffused reflection

Looking up at the thunderhead with a tired face
How long do you intend to stand there with your umbrella out?

Unable to make a peep,
surely the only thing that's holding together
is the promise.

Go to see the ocean, touching your back
reassuring yourself of a fading warmth

You pedalled fiercely
pretending not to notice
your tears are taken by the wind

into that glimmer of diffused relfection
and then start from here.

we reach out to the light crystals
over and over again, even as we stumble.

(Translated By: Brian Stewart & Takako Sakuma)

moha, Buddha, Ju-ken...kuszaság...

Kuszálódnak a szálak ismét...
Bár talán csak számomra tűnik úgy. Vagy tényleg...
Sehogy sem jutok előbbre, legalábbis úgy érzem. Igazából még azt sem tudom, hová is igyekszem, mire törekszem? Mondjuk így nehéz.
Nem is hibáztatok én senkit. Mindig is bizonytalan voltam, hogyan is adhatna tanácsot bárki is? Hisz még a legegyszerűbb kérdésekre is kérdéssel válaszolok. Leggyakrabban a "Miért?-tel. lol
Na de nem várhatom el a környezetemben élőktől, hogy minden tettüket megindokolják... Fárasztó vagyok, főleg magam számára. Néha nem is tudom megérteni, hogyan is képes bárki elviselni engem... én beleőrülnék a társaságomba... lol
Kérdezem én Buddhát is, de nem válaszol. Csak mosolyog... Vagyis valszeg nem veszem az adást.


Néha nekem is kedvem lenne beletelefonálni a világba, mint Shiro teszi (Tekkon Kinkreet), és feltenni a kérdéseimet. Bár neki se válaszolt soha senki... :(

Igazából Ju-ken képét akartam megmutatni, szerintem nagyon szép. Mindig meglepődöm, pedig talán nem kéne, hisz művész, milyen költői hangulatúak a képei. (Imádom azt a pasit!!!!! ) *______*


Pont miatta jutott eszembe Buddha is, ő említi, és igaza is van, Buddha nem valami elvont, vagy művészi dolog, mindenben benne van. Mohában, páfrányban, kőben... Még bennem is, bármíly elképesztő is ez. o.O Tök jóóóóóó! ^_____^
Erről jut eszembe, néhány napja Dobogókőn voltam a barátaimmal, és tök édi kis szentélyt láttam egy fa odvában, meg szép faragott kutat!



Annyira feltöltött valami energia, vagy nem is tudom mi? Talán csak az erdő atmoszférája volt az... Különös, de mindig eltölt valami áhítathoz hasonló érzés, amikor hatalmas lombsátrak borulnak fölém. Sokkal inkább, mint holmi templomban. Igazság szerint eddig nagyon kevés épületben éreztem hasonlót... hiába az lett volna a céljuk. :/