Pedig, DE!
Az exem nője hívott fel a minap, hogy segítsek nekik. A régi csekkszelvények kellenének. Hál'istennek már nincsenek meg. De megígértem, h azért még egyszer szétnézek...
Azért, hálistennek, mert rájöttem, hogy egyáltalán nem biztos, hogy képes lennék odaadni.
Nem mintha rosszat kívánnék nekik, mert ha ők boldogok együtt, akkor ez legalább értelmet ad az egész kibaszott hercehurcának, amin keresztül mentünk múlt évben.
De amikor őszintén és mélyen a szívembe néztem, akkor bizony ráébredtem, hogy örülök a problémáiknak. És ha már benne vannak, nekem nagyon nem akaródzik segíteni...
Na ez sokkolt kicsit. Soha nem gondoltam volna, hogy képes vagyok ilyen rosszindulatúan gondolkodni. De úgy néz ki, néha mégis.
Ezért örülök, hogy nem áll módomban segíteni, mert így azért meg vagyok mentve...
Viszont kemény tréning volt így szembenézni az érzéseimmel...
Azt tanultam, úgy cselekedj, hogy előbb mások érdekét helyezd előtérbe, csak aztán gondolj magadra. Eddig ez könnyű volt, még ha néha bolondnak is tartottak... Nem zavart. De most nem megy. Úgy tűnik, az ő esetükben ehhez nekem még idő kell...
Mondják, olyan az emberi lélek, mint egy tó. Ha kavicsot dobsz a vízbe, gyűrűt vet a felszínen, aztán elsimul. Igen ám, de a kavics ott marad a mélyben. Minden egyes kavics. Még akkor is, ha a felszínen már régen semmi nyoma. Ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni.
Hát az enyém lehet hogy a felszínen békés, idillien tükröző víztükörrel, mondjuk egy hegyi erdőben. Ám az is biztos hogy a víztükröt időnként titokzatos áramlatok borzolják, a vize sötét és átlátszatlan, és nem akarom tudni miféle rémséges szörnyetegek lakoznak a feneketlen mélységben... jópár kavics társaságában.
Nem vagyok boldog, hogy időnként alá kell merülnöm. -.-"
Kyoshu-sama tanítása szerint legyünk hasonlatosak a lótuszvirághoz, mely sötét, iszapos vízen nő keresztül, és szeplőtelenül bont szirmot és illatozik a felszínen.
Hát az én lótuszom korántsem szeplőtelen, nagyon is maszatos, sőt még az is előfordulhat, hogy megrágcsálta a szirmokat néhány féreg...
Van min dolgoznom...
Azért van még remény. Mert, mint tudjuk, minden virág tökéletes... ;)
No comments:
Post a Comment