>>>><<<<

Néha úgy érzem, csak rossz és rosszabb közt tudok választani.
Válaszúton állok, de minden ösvény előtem csak még mélyebb sötétbe vezet... Mindegy merre indulok... Nem tudom, de talán nem is akarom tudni merre vezetnek, hisz nekem mindegy. Most nincs a kezemben a döntés, hagyom magam sodródni az árral. Vagy inkább úgy, ahogy a lehullt levelet sodorják magukkal a csalóka szelek...

Akárhogy is, de szeretem az éjszakát...
Minden sejtelmes, képlékeny. Az árnyak többnyire jótékonyak. Vagy csak én szeretem ennyire ha elrejtenek?
Mintha egy újabb, talán igazibb arcát mutatná minden; a város, a lakói, vagy az erdő. Minden tele van lehetőséggel, pont azért mert olyannyira kialakulatlannak tűnik. Olyan friss. Ma legalábbis.
Esett.
Az eső illatát is szeretem. Tiszta az aromája.